Bay Zoltán
(1900-1992)
Bay Zoltán magyar fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a 20. század világviszonylatban is meghatározó természettudósai és feltalálói közé tartozik. Nevéhez fűződik a magyar Holdradar-kísérlet, a fotoelektron-sokszorozó és a fénysebességre alapozott méterdefiníció.
Református lelkészcsaládba született, gimnáziumi tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte. A Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika szakon tanult, majd tanulmányai befejezése után oktatói kinevezést kapott az Elméleti Fizika Intézetbe és 1926-ban a legmagasabb kitüntetéssel szerezte meg doktori fokozatát. Disszertációja az átlátszó közegek magnetooptikájának molekuláris elméletéről szólt, mellyel csatlakozott a fizika új fejlődési irányához, az atomfizikához.
Négy évig Berlinben volt ösztöndíjas, majd hazatérte után a Tungsram Egyesült Izzó Laboratóriumában és a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta pályafutását. A kutatómunkához szükséges anyagiak rendelkezésére álltak és a jól képzett gárda együttműködésével számos szabadalmat jelentett be a labor vezetőjeként:
- Nagyfeszültségű gázcsövek,
- Fénycsövek és elektroncsövek kifejlesztése,
- Elektrolumineszcenciára vonatkozó szabadalom,
- Rádió-vevőkészülékek áramköreinek kifejlesztése,
- Deciméteres rádióhullámú technika.
Bay Zoltán 1938-ban megszervezte a Budapesti Műszaki Egyetemen az Atomfizika Tanszéket a Tungsram támogatásával. Ugyanakkor folytatta kísérletsorozatát, melynek eredménye:
- Elektronsokszorozás elvén alapuló részecskeszámláló,
- Első radarkapcsolat létrehozása a Holddal.
1946 és 48 között tudományos munkásságának elismeréséül megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia Matematika és Természettudományi Osztálya elnökének.
A radarcsillagászat születése
A csillagászat iránt mindig is érdeklődött, s kellemes emléket jelentett számára, amikor visszaemlékezett arra, hogy 10 évesen láthatta a Halley-üstököst. Egyetemi évei alatt távcsövet épített, megfigyelhette a Jupiter holdjait, megismerte a csillagképeket és a Hold tájait. Így nem is csoda, hogy amikor megismerte a mikrohullámú radartechnikát, rögtön az ötlött a fejébe, e technikával ki lehet jutni az űrből és el lehet érni a Holdat. Kidolgozott egy elvi megoldást, amitől nem tért el a nehézségek ellenére sem, s végül 1946. február 6-án kijelenthették, megradarozták a Holdat. Habár már egy hónappal korábban az Egyesült Államokban hasonló eredményre jutottak, de ez nem csökkenti Bay Zoltán és társai érdemeit, elvégre ők a háborús időkben, nehezebb körülmények között végezték kísérleteiket, s szűkösebb anyagi keret állt rendelkezésükre.
A radarcsillagászat történetírói Bay Zoltánt e tudományág szülőatyjának tartják és nevezik.
„Az élet erősebb” című könyve elérhető e-book kiadásban 2016 óta: http://mek.oszk.hu/15800/15845